Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án, Sződemeteren (mai Románia) született. Jómódú, középbirtokos családban élt, ám hamar árvaságra jutott. A Debreceni Református Kollégiumban tanult, az iskola visszahúzódóvá tette. Gyerekkori hímlőben jobb szemére megvakult.
Első verseivel elnyerte Kazinczy Ferenc megbecsülését és rokonszenvét. Pesten joggyakornok volt. Ez idő alatt barátságot kötött Bártfay Lászlóval és Szemere Pállal. Utóbbival együtt adták ki a Felelet a Mondolatra c. szatirikus röpiratot a nyelvújítás védelmében.
Később Csekére költözött, ahol birtoka gazdálkodásával is foglalkozott.
1829-ben Szatmár megye országgyűlési követe lett. 1835-ben azonban a maradiak felülkerekedtek a választásokon Szatmárban, így lemondott a követségéről. Búcsúbeszédéből szállóigévé vált mondata: "Jelszavaink valának: haza és haladás..."
Szabadidejét ekkor még mindig a gazdálkodás és az írás töltötte ki.
Wesselényi Miklós felségsértés elleni vádjában elvállalta barátja védelmét, az ügyet azonban másnak kellett befejeznie, egy hivatalos útján ugyanis nagyon beteg lett.
1838. szeptember 24-én, csekei birtokán, nőtlenül halt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése