Egz részről tekinthetjük történelmi korszaknak (18. század végétől a 19. század elejéig). Európában alapja a polgárosodás volt. Érzelmeket foglal magába (mint például szerelem). Ha valaki azt mondja, hogy "jaj, de romantikus!", valószínűleg egy szép hely látványára mondja. Ellenben, borzongás is jellemzi a romantikát. Szeretik a félelmet keltő történeteket, titokzatos lényeket. Ez a kor a megteremtője a krimiknek (Edgar Allan Poe).
A legnagyobb szerepet talán a csalódottság kapta ebben a fogalomban. Hiszen, aki csalódott, az menekül. És hova tudnak menekülni? Sok helyre.
Egyesek Kelet-Európa felé menekültek, mert az akkoriban eléggé ismeretlen, titokzatos világ volt.
Vannak, akik a múltba menekültek. Valahogy így keletkezhetett a nemzeti történelemről, és a nagy hősökről szóló mesék, romantikus művek.
Végül pedig, az esetek többségében az ember a fantáziájába menekült. Így íródott nagyon sok történet (János vitéz, Hoffmann meséi pl A diótörő).
A romantika kétségtelenül a legnagyobb hatású stílusirányzat volt. A "roman" (magyarul "regény") szóból származik. Előtérbe került a személyiség. A művészek végre eredeti műveket készíthettek, a művészi szabadság jegyében. A felfokozott érzelmek és szenvedélyábrázolás is megjelent. Fontos szerepet kapott az öntudat.
Két kép az egyik leghíresebb német romantikus festőtől, Csapar David Freidrichtől.
Magyar képviselői: Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór.
Egy keveset javítottam, és kiegészítettem képekkel - ez azonban semmit nem von le az érdemeidből.
VálaszTörlés