Helló.:) A tanárnő kérte, hogy rakjuk fel a fogalmazásainkat, de lebetegedtem (meg ki is ment a fejemből csütörtökön), úgyhogy most tudtam felrakni. Ez még a Marcsié, én majd külön rakom az enyémet. :)
Emberek, honfitársaim, magyarok! E föld az, melyen születtünk, és melyen hűen meghalunk. Nem idegen, angol, német, francia föld, melyen születnek gyermekeink, és lesznek csontjaink eltemetve. Őseink e földért áldozták életüket, és értünk is, hogy mi, ne legyünk rabok, hanem szabadok. Atyáink e földön éltek, haltak a hazáért, és itt vannak eltemetve. Ők hajdan ezen elv szerint éltek: "E föld a bölcsőnk, és sírunk is, ha nem véd minket, majd mi védjük meg, és szabadítjuk fel".
Ezen elv leírja mit éreztek azok, akik e helyen harcoltak.
Miért mennénk el? Holmi értékes papírért, mellyel csecsebecséket tudunk vásárolni?
Hát nem! Nem engedhetünk a csábításnak! A szívünk, a szívünk az, ami ideköt minket. Felmenőink, hozzátartozóink is ezt akarnák, hogy maradjunk!
Maradni azon a földön, melyen életünk és halálunk, örömünk és szomorúságunk is született!
Hát maradjunk, és lelkünk halálunk első percében örvendezve tér fel az égbe, hogy "Ez volt otthonom, és alig várom, hogy visszatérjek.", és boldogan mondunk búcsút az életnek, mert otthon, egykori bölcsőnkben haltunk meg.
Társaim, hát ne hagyjuk itt hazánkat, miről ennyi jót lehet mondani! Vannak rossz dolgok is itt, de mit számít az, ha e hazában boldogan élünk és halunk.
Ezért én maradok!
A ti döntéseitek eredményében remélem, nincs eltérés az én döntésemet illetően!
Maradjatok, és haljatok meg boldogan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése